Egy kávéfüggő kijózanodása

K. és én 2016-ot egy néhány napos kis teleléssel indítottuk. Arra szántuk ezt az időt, hogy kicsit összeszedjük, mit is várunk az elkövetkezendő néhány évtől. Próbáltuk fejben helyretenni, hogy a céljainkhoz milyen lépéseket kell megtennünk; ami azonban legalább ilyen fontos, hogy milyen szokásokat szeretnénk kialakítani ahhoz, hogy ne csak hasznos, de kiegyensúlyozott és boldog mindennapjaink lehessenek. Az ötlet, hogy elhagyjuk a kávét az életünkből csak egy kis kiegészítő gondolatként fogalmazódott meg. Később viszont annál jelentőségteljesebb döntésnek bizonyult.

K-nak van egy kínai teatálcája. Korábban már írtam erről egy kis hangulatbejegyzést – amíg nem költözünk össze, az ő lakásán minden reggel pu-erh teával indítottunk, a napot pedig megszámlálhatatlanul sok kávéval folytattuk – ketten simán feltettük kétszer is a hatszemélyes kotyogóst. A költözés utána azonban a reggeli teázás szokása is bekerült egy dobozba, mi pedig áttértünk az ágyban elköltött kapszulás latte-ra. Egészen Januárig.

IMG_5146

Erre a januári kis elvonulásra magunkkal vittük a teatálcát és rácsodálkoztunk, hogy milyen csodálatos perceket gyomláltunk ki az életünkből a figyelmetlenségünkkel. Ott, a havas Balaton-parti reggeleken újra hosszasan beszélgettünk a földesen illatozó csészék fölött. (A pu-erh egyfajta hosszasan érlelt fekete tea, s mint ilyen, tartalmaz koffeint, de nem túl sokat és egészen más módon hat a szellemre – ráadásul a tapasztalatunk szerint nem üt, mint a kávé, hanem sokkal kiegyensúlyozottabban és hosszan tartóbban emeli az energiaszintet. Arról nem is beszélve, hogy gazdag antioxidánsokban és csökkenti a koleszterinszintet.) 

Az alapvető elgondolás az volt, hogy 1) szerettünk volna egy szép szokást visszahozni a napjainkba, 2) csökkenteni a koffeinbevitelünket a nappali órákban, 3) a kávébabban található egyéb savaktól és 4) a pörköléskor keletkező rákkeltő anyagoktól megkímélni magunkat.

IMG_5176

 

  1. Nap

Kutya bajom nem volt reggel. Nem vetettem ki magamat reggel 6-kor az ágyból, de ezen talán nem kell nagyon csodálkozni… Most késő délután felé járva kicsit kezd rajtam erőt venni az enerváltság, de ez lehet természetes fáradtság is. Pláne, hogy megint hétfő van. Nem tudom egyértelműen betudni a kávénak a dolgot, mert egyébként meg konkrét sóvárgást nem érzek egyáltalán. Vagyis… Jó volna meginni egy csészével két etap munka között, de ez is inkább csak pótcselekvés, azt gondolom.

 

2. Nap

Fáj a fejem. Nagyon. Három fejfájás csillapítót vettem be eddig, és még mindig nem tudom, hogy merre vagyok arccal. Támolygok, mint egy félhulla, a produktivitásom pedig a nulla felé konvergál. Őszintén szólva idejét se tudom mikor volt utoljára ennyire sz*r napom, ezt most úgy átaludnám ha lehet.

K-nak kutya baja, sőt szárnyal. Egészen elképesztő, pörög mint akit felhúztak, míg én igyekszem a magam 10 másodperces fáziskésével lekövetni a mozzanatait. De ő csal, egész nap literszám itta a zöld teát, velem ellentétben. 😛 Egyébként igaza van, hiszen ebben is van valamennyi koffein, mindamellett, hogy nagyon egészséges…

 

3. Nap

Még mindig fáj a fejem.  De ma jó voltam, ma csak két fejfájás csillapítót vettem be. Igaz, azokat instant ébredés után. Őszintén szólva meglep, hogy ilyen komoly tüneteket produkál a kávé elhagyása – hiszen csak egy év volt, amíg ilyen masszívan ittam (napi 4-5 csészét)… Kicsit utána járva a dolognak azonban úgy fest, én még egészen könnyen meg is úszom a dolgot. A szakirodalom szerint napi már 2 csésze kávé is bőven elég egy masszív függőség kialakításához – kvázi egy legális pszichoaktív drog és mint ilyen, nem csak testi, de mentális tüneteket is okoz mind a fogyasztása, mint pedig a megvonása.

Meglepődve olvasom, hogy a rendszeres kávé fogyasztás káros hatással van a stresszre adott érzelmi reakciókra, harag- és félelemérzetet vált ki, megváltoztatja a fájdalomtűrő képességet és még vagy egy tucat pszichés problémát okozhat. A rendszeres kávézás a csapásszerű koffein-bombázás miatt az egész napot hullámvölggyé változtatja, végső soron pedig mentálisan instabillá tesz és koncentrációs zavarokat okoz (ha épp nem a koffeinhullám csúcsán lovagolsz sacc 20 percig).

A rossz hír, hogy a megvonása sem jobb ennél – de jó eséllyel le lehet zárni a kávéval való hálátlan és abúzus szerelmi kapcsolatot egy mocsok nagy fejfájással (ez eddig pipa) és néhány napi enerváltsággal. Ahelyett, hogy mondjuk egy életet ebben a libikókázásban töltenék el, anélkül, hogy akár a tudatában lennék hullámvölgyek természetének… (megjegyzés: a fejfájás annyira erős lehet, hogy szakemberek a fokozatos leszokást javasolják. Én nem így tettem, de ez én vagyok..)

Örülök. De mikor lesz már vége???

 

4. Nap

Nem fáj a fejem. Reggel felkeltünk, teáztunk, utána meg úgy éreztem magam, mint akinek kifújták a ködöt a fejéből. Van kedvem dolgozni, van kedvem pörögni. Mikor megyünk már edzeni?

 

5. Nap

A konditeremben ma délután beszélgettünk K-val. Nagyon hasonló élményeink vannak ezzel az egész kávés projekttel kapcsolatosan és azt hiszem a blogon is meg fogom osztani a tapasztaltakat. Nagyon tanulságos. De csak holnap, mert most halaszthatatlan TED talk nézés a program. 😛

 

6. Nap

Soha nem gondoltam volna, hogy egy nüansznyi döntés nyomán ilyen ugrásszerűen javulhat az életminőségem abban az értelemben, hogy mennyire vagyok hangulatilag kiegyensúlyozott, mennyire tudok koncentrálni,  mennyi energiát érzek magamban ahhoz, hogy reggel 6-tól este 11-ig fókuszáljak, pörögjek, sportoljak, dolgozzak. Nagyon sok mindent csinálok egyszerre, a blog és a civil munka csak kettő – de ráadásul ezek egyesével is erősen megosztott figyelmet igényelnek és rengeteg szálon futnak. És akkor még nem beszéltünk az olyan alapvető elvárásokról, hogy legyen itthon meleg étel, vagy sétáltassuk meg a kutyát..

Most le tudok ülni dolgozni, nem vagyok sem enervált, sem túlpörgött. Képes vagyok a figyelmemet összpontosítani, és haladok a munkáimmal. A blog és a facebook oldal úgy fest életre kelt – részben miattam, részben mert hirtelen mintha minden nekem kedvezne: sok fantasztikus lehetőséget kaptam a továbblépésre. Új célok, új kihívások és mindegyik lelkesít. Hatalmas örömöt és tiszta lelkesedést érzek, tenni akarást és mindehhez a képességet, hogy tegyek is érte. 

Illetve észrevettünk még valamit. Esküszöm félek leírni, mert annyira közhelynek hangzik, de… Nos, nem vagyok éhes. Ami ennél is durvább: K. sem az. Amióta nincs jelen a kávé az életünkben, megszűnt az állandó sóvárgás, nem akarunk folyton majszolni valamit. Nem kell önfegyelmet gyakorolni vagy  meginni egy újabb csésze kávét a sürgető érzés elütésére. Amit tervezetten eszünk az kiegyensúlyozott, és végre tényleg elég. Nem csak a myfitnesspal mondja, hogy ideális volt a bevitelem, hanem én is ezt érzem. Nem az teszi ki a mindennapi életem érzelmi hátterét, hogy “de jó lenne ez vagy az”. Hanem egyszerűen csak vagyok. Tudok figyelni, tenni, összpontosítani anélkül, hogy a diéta mint olyan, betolakodna az életembe.

Ez persze nem jelenti, hogy a nem-függőknek egy-egy kávé néha nem tud segíteni átlendülni a diéta mélypontjain, de hosszú távon az anyagcsere állandó túlpörgetése nagyon nagy öngól. Mint azt a mellékelt ábra is mutatja.

 

Összességében úgy érzem, hogy a kávé elhagyása az egyik legjobb döntés volt, amit valaha meghoztam, pedig abszolút nem voltak ilyen messzemenő elvárásaim vele kapcsolatosan. Nem gondolom, hogy placebó hatásról van szó, pontosan emiatt.

A kávé olyan, mint a cigi. Nincs rá szükséged. Függővé tesz – befolyásolja az érzelmi állapotodat, a motiváltságodat, a munkádat, a képességeidet. Szerintem senkinek semmi szüksége nincsen az életében olyan dolgokra, amik képesek negatívan befolyásolni az életet ennyi szinten – még ha csak kicsit is. Van helyette sok más jó hobbi. Például a sport. 😉

IMG_5155

A másik dolog pedig, amit le szerettem volna itt írni, hogy számunkra a párkapcsolat és a szerető kötelék mindennapi megerősítésének egyik sarokkövévé vált a közös reggeli teázás. Nem tudom megmondani, hogy pontosan miért. Ennek most nincs köze a kávéhoz, ez csak egy személyes élmény.

Annak idején az ágyban elköltött kávé mellet is beszélgettünk, de soha nem így, nem ennyit. Olyan témákról, amik ha nem kerülnek elő, akkor nagyon sokat veszítettünk volna – legfőképpen egymásból. Amikor együtt teázunk reggelente a kínai tea asztal fölött (a hagyományos szertartásnak megfelelően), akkor van hely, idő és tér mindazoknak a gondolatoknak, amikre máskor talán nem szakítanánk. Amikhez fáradtak lennénk, avagy túl bonyolultnak tűnnének, esetleg eszünkbe sem jutna.

Szerintem a fizikai dolgokon felül mi sokkal többet nyertünk ezzel az apró változtatással, és szívből buzdítanék erre mindenki mást is. 

 

 

Advertisements

Kommentálj, kérdezz, mesélj! :)

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s