Kalóriaszámlálás 1. – Miért?

Nagyon kevesen vannak azok a kiváltságosok, akik valamiféle genetikai varázslatnak köszönhetően ha akarnak, sem tudnak elhízni. Mi, a többiek pedig egyik módszertől nyúlunk a másikig; úgy cserélgetjük a kategorikus tiltásokon alapuló „diétákat” mint a zoknijainkat. Holott ennek az egész ógörög tragédiának a végére meglepően gyorsan pontot lehetne tenni azzal, ha készséggé fejlesztjük a mértéktartás művészetét. Hogy hogyan? Kalóriaszámolással.

Calculating calories

Zsuzsikának könnyű! Ehet minden nap mekikaját mégse lesz nagy a feneke!  

Ne irigyeld azokat a modell alkatú lányokat, akik akármit megehetnek, mégsem híznak el. A testzsír% ugyanis csak igen kis szelete az emberi test minőségét definiáló tényezőknek. A mondás úgy szól: az vagy, amit megeszel. Ez, lányok, színigaz.

Tudom, hogy nagyon nagy tehernek éled meg azt, hogy oda kell figyelned arra, hogy mit dobsz be két kör eszement rohangálás között, másrészről azonban szerintem valahol hálásak is lehetnénk azért, hogy van egy olyan visszatartó erő ami mégis arra kényszerít bennünket, hogy ezen a gasztro-szemétdombon időt szánjunk a testünk minőségi táplálására.

Mert ez nem a kilókról szól elsősorban.

Az, hogy te 70-80-90-120 kilósan mennyire érzed magadat nőcisnek, egy dolog. Pszichológiai szempontból közelítve igazán remek (tényleg), hogy nem szenvedsz komplexusoktól, viszont légyszíves tegyél magadnak egy szívességet és ne hidd el senkinek, hogy a kritikátlan önelfogadás pozitív tulajdonság.

A helyzet az, hogy mi, a fejlett országok polgárai egy olyan társadalmi-gazdasági gépezetben ülünk, ami, ha nem vagyunk észnél, bizony úgy bedarál minket, hogy kettőt sem tudtunk pislogni. Milliárdnyi ember jön-megy, dolgozik, szórakozik, szaporodik. Milliárdnyi ember éhes. Genetikailag arra vagyunk programozva, hogy lehetőleg ne annyit együnk amennyi pont elég, hanem többet. Hátha lesz olyan időszak, amikor majd nem sikerül egy szarvast sem elejteni, ugye.

A valóság rengeteg átgondolandó aspektusa közül pedig ezen a ponton kettőt lenne kiemelten fontos realizálni: 1) a természetes ösztöneink ellenünk dolgoznak, hiszen az éhezés aligha fenyeget 2) a Föld nem képes minőségi élelemmel ellátni ennyi éhes szájat.

De figyelj, van még egy pontom.

3) Az élelmiszeripari cégeket a kötelező szabályozási kritériumokon felül egy icipicit sem érdekli az, hogy Rád milyen káros hatással vannak. Különösen az nem, hogy láthatatlanul és bebizonyíthatatlanul milyen életminőségbeli romlást jelent a szemetükön élni. Fogyassz, fizess, vedd meg másnak is, szoktasd rá a gyerekeidet – részükről ennyi, köszönik szépen a hozzájárulásodat az újabb dollármilliárdjukhoz.

family-eating-junk-food.jpg

„A faj túlélésének záloga a környezethez való alkalmazkodás.”

Az ember egy faj a sok közül, amelyek a Földet benépesítik. Nem a rendszeren kívül és felül álló isteni valami. Megtanultunk tüzet csiholni, megtanultunk bundákból ruhát készíteni, megtanultunk beszélni. Megtanultunk házat építeni, feltaláltuk a gőzgépet, megszületett a bankrendszer, lett okostelefonunk.

Most pedig meg kell tanulnunk megválogatni azt, hogy mit és mennyit eszünk, mert momentán úgy fest, hogy az egyik leghalálosabb természetes ellenségünk pont az élelmiszeripar lett. Tudatossá kell válnunk az táplálkozási szokásainkat illetően. Meg kell tanulnunk felismerni az egészségre káros és nem káros anyagokat, rá kell szoknunk a címkeolvasásra. Folyamatosan művelnünk kell magunkat a témában.

És bizony valahogyan meg kellene tanulnunk gazdálkodni a rendelkezésünkre álló kalóriákkal is.

Mondok erre Nektek egy nagyon személetes és szerintem remek példát.

6.jpgTegyük fel, hogy a pénztárcádban van 150.000 forint és egy korlátozás nélküli hitelkártya. Lássuk be, ekkora havi apanázsból azért nehezen lehetne Hawaii-ra utazni… Befizeted a számlákat, megveszed a legszükségesebbeket és pont jól vagy. Ha többre vágynál, akkor többet vagy máshogyan kellene megdolgoznod érte.

No de ott az a hitelkártya is!

Ha mértékletességet gyakorolni képtelen – esetleg kifejezetten ostoba – ember vagy, akkor elhiszed, hogy neked alanyi alapon jár a jobb és viszonylag rövid időn belül kilátástalan adósságcsapdában találhatod magadat. Valószínűleg ki tudnál mászni belőle egyébként, ha képes lennél változtatni a szokásaidon. A legtöbben azonban képtelen túljutni azon, hogy valamihez nem fűlik a foguk.

Tehát van egy nap 1500-1800 kalóriád, ami valahogy be kellene osztani.

Sajnos a helyzet nem olyan könnyű, mint a pénzzel, hiszen nincs a pocakodon egy számláló, ami pörög minden elfogyasztott falattal. Neked pedig gőzöd sincsen arról, hogy tulajdonképpen mennyit is ettél. A pénzes példánál maradva ez olyan, mintha nem ismernéd a számokat és úgy próbálnád meg beosztani a havi fizetésedet.

Itt jön a képbe a kalóriaszámolás.

Tudatosítani, hogy mennyi az annyi, az önmagában NEM életmód. Teljesen egyetértek veletek abban, hogy kalóriát számolni egy életen át lehetetlen. DE! Ha valahogyan nem tanuljátok meg, hogy ebben a modern, élelmiszerhiányt hírből sem ismerő környezetben körülbelül mi az, amit megehettek, akkor soha az életben nem lesz igazán tudatos kontrollotok a súlyotok, energiaszintetek, életminőségetek felett.

Manapság már nem kell számológéppel és füzetben vezetett naplókkal vacakolni, vannak direkt erre a célre kifejlesztett remek programok (én a MyFitnessPal-t javaslom). Napi 30-60 perc ráfordítás és 1-3 év gyakorlás végül el fog vezetni ahhoz a tudatossági szinthez, ahol érzékeled, hogy a tested milyen telítettségi állapotban van. Ránézel egy eléd rakott fogásra és tudod, hogy ez most hogyan fér bele – vagy hogyan nem.

3 (1).jpg

Ezt nem lehet egy 2 hetes kurzuson elsajátítani és nincsenek kerülő utak.

Aki azt mondja, hogy van olyan étrend ahol egyáltalán nem kell mennyiségi korlátot tartanod, az hazudik. Totálisan tökmindegy, hogy a vércsoportod szerint válogatod a menüdet, hogy hiszel-e a mirigytípusokban, vagy hogy a ketogén életmód vált be. Fogyni akkor fogsz, ha kevesebb kalóriát viszel be, mint amennyi a szervezetednek a szintentartáshoz kell. Pont. Minden más csak dekoráció. (No meg persze egészség, hiszen a fogyás a kalórián múlik, a testi egészség azonban nagyon nagy mértékben függ a táplálékok minőségétől.)

Számomra szédületes abba belegondolni, hogy egy átlagos ember 18 évet tölt el az iskolapadban, majd jó részük további 4-8-at az egyetemen, főiskolán. Tisztában vannak vele, hiszen a saját bőrükön tapasztalták, hogy egy-egy készséget milyen hosszú ideig tart a magukévá tenni. Tudják és elfogadják, hogy muszáj. Nem lehetsz építész, ha nem ismered a statikát. Nem lehetsz matematikus, ha nem ismered a számokat.

Aztán ugyanezek az emberek eljönnek hozzám egy konzultációra és elmondják, hogy ők két hétnél tovább képtelen napi 5 alkalommal elpötyörészni a telefonjukon egy kalóriaszámolós appal, ugyan mondjak már valami mást mert ezt lehetetlen megcsinálni. Én pedig igyekszem őket rávezetni arra, hogy még a Mount Everest megmászása sem lehetetlen, nemhogy dolgokat bepötyögni a telefonon. Pláne ha még egy alap étrendjük is van hozzá…

permaculture-voices-impossible

No de vissza a pénztárcás példához…

Ha nem ismered a számokat, nem fogod tudni beosztani a pénzedet. Ahogy kóvályogsz a világban persze próbálhatsz olyan ökölszabályok mentén életben maradni, mint „nem veszek semmit ami piros” vagy „Ha 3 nulla van mögötte akkor túl sok” – de ez baromi kevés a minőségi élethez és semmiféle valós tudatosság nincsen benne.

Ehelyett a csökkent lét helyett ezeknek az embereknek rá kellene szánniuk 8 évet arra, hogy megtanuljanak alapszinten számolni. Ha milliomosok nem is lesznek, de a gondjaik megoldódnának.

Jó hírem van: a kalóriaszámolást nem kell 8 évig gyakorolni ahhoz, hogy egyfajta alapvető (test)tudatosságot kiépíts magadban. Ami azt illeti, tapasztalatom szerint 1-2 év mindenkinek elég szokott lenni. Ennyi gyakorlással töltött idő alatt pedig mesebeli hercegnővé lehet válni testileg is, amolyan áldásos mellékhatásként.

Van egy másik jó hírem is. Ha csak a híres-hírhedt napi 10000 lépéses javasaltod sikerülne betartanod, máris sokkal többet ehetnél. Ha rendesen sportolsz, akkor pedig nem csak a fizikai jól-lét egy új dimneziója nyílik fel a számodra, de a kalóriákra is sokkal kevésbé kell szigorúan figyelned. Ami a munkában az előléptetés, az a diétában a testmozgás. 

Nem kerülheted el, hogy energiát szánj a valós eredmény elérésére.

Hogy az elkövetkezendő 1-2 évedet arra szánod, hogy elsajátítasz valami hasznosat és a végén elérhetsz valamiféle valós eredményt, avagy ugyanazokat a köröket fogod futkosni a mindenféle csodadiétákkal újra és újra – a Te döntésed.

Slim  and fat woman 1_zpsow5bcrc3.jpg

Advertisements

Kommentálj, kérdezz, mesélj! :)

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s