Bakancslista – Maraton ✓

Réka-maraton-kisslifegym (1)

Kis kompániánk szombat hajnalban indult el a horvátországi plitvicei tavak irányába, ahol vasárnap volt a futóverseny. Maratoni távon (42km) a szokásos módon Barbival ketten neveztünk és persze ebben a felállásban is terveztünk futni, de velünk együtt a fiúk is bevállaltak egy-egy rövidebb hosszt – ha már ekkorát utaznak a lökött barátnőikkel (pardon, egy barátnő és egy mennyasszony) egy futás kedvéért. 🙂

19 hét volt a felkészülésre – nálam ehhez sokkal jobban értő emberek szerint egy mocskosul hardcore volt ebben a formában. Az rendben van, hogy volt kábé fél év, amikor rendszeresen futottam, de ezt leszámítva soha nem képezte szervesen az életem részét. Sanyi, a sportmasszőröm, aki egyébként maga is ultrafutó, inkább egy-másfél évet adott volna nekem. Volt is nyűgje rendesen, amikor válogatott helyekről kellett a válogatott méretű és erősségű húzódásaimat és görcseimet kibányásznia. Bár meggyőződésem, hogy kettőnk közül én zokogtam hangosabban közben….

Azoknak akik nem régóta követnek: én nem voltam soha sportoló; ahol most vagyok azt a nulláról húztam fel és erre amíg élek, büszke leszek. Lefutottam a maratoni 42 kilométert és ezt soha senki nem vitathatja el tőlem. 

Continue reading Bakancslista – Maraton ✓

Advertisements

Napi blog – Május 2.

Péntek este a XI. kerület baleseti sebészetén ücsörögve mohón böngésztem az internetet valamilyen használható információ után; mindenáron meg akartam tudni lehetőleg azonnal, hogy a tetanusz oltással lehet-e futni. Megnyertem magamnak ugyanis – ezt is, meg egy finom kis öt oltásos veszettség sorozatot is. Amúgy rettegek a tűtől. Just sayin’.

25.jpg

Continue reading Napi blog – Május 2.

Maraton Program – félidő

Januárban jött az ötlet, hogy amíg tart ez a szép kis földi pályafutás, azért mégiscsak illene egyszer lefutni a maratoni távot. Bakancslistás. Akárcsak a maldív-szigeteki búvárkodás, a Jensen Ackles arcára adott puszi, a shiba inu kutya, vagy a tengepart lovaglás. Még bármi lehet belőle.

Őszintén szólva nekem már az is hatalmas szó, hogy egyáltalán ennek a gondolatnak volt lehetősége valóban megszületni, hiszen azelőtt fél évvel még kegyelemért könyörögtem, ha állva kelett felvennem a cipőmet – annyira fájt csípőm és az ülőidegem a hosszú éveken át eszetlenül, jóindulatú de alulképzett edzők keze alatt végzett kondizástól.

Most pedig itt vagyok – hála annak a sok remek szakembernek, akik az elmúlt időkben mögém álltak.

IMG_2380

Ja. Ők.

Continue reading Maraton Program – félidő

Zero to (my own) hero

Én is a totális nulláról kezdtem anno.

Utáltam sportolni, utáltam mindent ami nem cukor meg tészta, utáltam azokat akik lelkesíteni akartak az egészségesebb életmódra… Teljes mellszélességgel kiálltam amellett, hogy ha a vékonysághoz sportolni kell, akkor én soha nem leszek vékony, szarok rá, nem érdekel. Izzadjon akinek két anyja van.

Pontosan azért tartom saját magamat jó példának és azért merem odatenni mindenki elé a saját történetemet, mert tudom, hogy mélyebbről jövök, mint az emberek 99%-a. Mégis kitörtem a nyomorom bűvköréből, megérkeztem, itt vagyok. Ha nekem sikerülhetett; ha ikergyerekekkel küszködő anyukáknak, ha pajzsmirigy betegeknek sikerülhetett (a betegségük jelentős javulásával!) akkor Neked is sikerülhet. Bárkinek.

image

 

Continue reading Zero to (my own) hero