Én esküszöm, hogy igyekszem blogolni. Komolyan.
Az íróasztalom mellett itt van ez a hatalmas fehér kanapé, ami szirén énekével hívogat engem aludni – K-val múlt éjjel hajnali egyig röhögtünk mindenféle idiótaságokon a sötétben, mint a retardált ovisok… – de NEM! Én kitartok, megmarkolok egy bögre gyömbér teát felébredni (a világ legrémesebb és sajnos legegészségesebb löttyét), majd leülök az íróasztalomhoz.
Leülök, hogy meséljek Nektek a maraton felkészülésem második hetéről.
Csakhogy hirtelen a wild Bukta appears és telibe beletehénkedik a laptop billentyűzetébe. Jelenleg úgy gépelek, hogy a mellső mancsai és a feje a karomon van és mozog fel-alá, ahogy a kezem suhan a klaviatúra fölött. Nem normális ez a macska.. De nem baj, a macskákat soha nem is azért szerettük, mert bármi értelmük is van. ♥
Continue reading Maraton Program – második hét